Na szép jó estét mindenkinek.. bár mire ezt a postot kitolom otthon már masszívan éjszaka lesz. Gondolkoztam, hogy ennek a postnak is a szopóroller vol akárhány címet adjam, de rájöttem a mai napra nem érvényes, sőt kell, hogy fényezzem magam, ma kifejezetten talpraesett voltam :D De csak szép sorjában.

Kicsit vissza kellet olvasnom, hogy tudjam hol is hagytam abba a dolgot. Kedden 1-re mentem az officeba és ott dekkoltam majdnem fél 4-ig, mert kiderült még se kell menni az új suliba. Végül is elvoltam, beszélgettem a Roberttel és sikerült megismerkednem 2 magyar kollégámmal a Gáborral és a Gyurival. Leginkább a Gáborral beszélgettem, jó fej srác 1 évvel idősebb nálam és ő február óta van kint. Rendes volt, mert elugrott a boltba, hogy vesz magának energiaitalt azt hozott mindenkinek. Mondjuk én jártam a „legjobban” mert a Daniel nekem adta a sajátját, mondván ő nem iszik ilyet, mert nem tesz jót a vérnyomásának.... ez csak nekem jó. :D Fél 4 után nem sokkal elindultam hazafelé, út közben ebbe a templomba botlottam:

A képek minőségéért elnézést kérek mindenkitől, de megint csak telefonnal készültek. Amíg nem lesz meg az új telefon addig ha épp nincs nálam a fényképezőgép, ilyen képekre lehet számítani, ennyit tud a Samsung Galxy Gio-m, de több mint a semmi.

Miután megnéztem a templomot, hazabuszoztam. Mivel jó idő volt, sütött a nap nem is kicsit, így gyors pakolászás és felesleges dolgok otthon hagyása után nekiindultam fotózni. Gyönyörű a környék, valahogy eddig még nem sikerül „csúnya” helyen lennem. Erős bennem a késztetés, hogy itt maradjak hosszabb távon. Sok kép nem lett, mert naplemente előtt nem sokkal indultam neki, de majd legközelebb. Meg akkor jobban felfedezem a környéket, most nem volt túl sok időm és a fényekre is figyelnem kellett... egyre jobban látom, hogy teljesen elértem az Olympus határainak a végére.... nem rosszak a képek, de fejben nem teljesen így képzeltem el őket..... utómunka csak minimális, nem azt akarom, hogy az utómunka miatt legyen jó egy képem.

Szerintem 2 elég, a többi a szokásos indafotós galériába kerül :D

Na szóval ilyesféle a környék. Nagyon szép dimbes-dombos a táj. Van egy pontja ahonnét belátni a városra, az valami brutálisan néz ki, de arról valószínűleg nem fog egyenlőre kép készülni, mert teleobjektív nélkül nem sok értelmét látom, de rápróbálok amint megint jó idő lesz és lesz időm.  

Este már csak fotóutómunka volt, meg filmnézés. Most akkor jöjjön a mai nap. Tegnap arról volt szó, majd 1 felé menjek be az officeba és a Daniel kivisz az új iskolámhoz. Hát ez reggel megváltozott. 7:40 körül hívott, hogy SOS van és menni kéne egy másik iskolába is 2-ig. Mondom, no problem, kell a mani amúgy is csak itthon kockulnék. 9-re jött értem. Bementünk az officba, elrendezgette a dolgait és 9:45 kor elindultunk a suliba. Végül is nem ő vitt, hanem a Robert. Jó 40 perces kocsikázás után megérkeztünk a sulihoz. Baszott nagy iskola. Akik Győrben jártasak azoknak mondom a Bercsényi iskolánál kb. 3x nagyobb. A bejutás is mókás volt, recepción jelentkezni, kaptam visitor kártyát. Onnét át egy másik irodába... ott várni 10-15 percet mire a Will nevű csóka előkerült.

Azt a végén sok dolgom nem lett csak szemetet szedtem 2-ig, mert 2-re jött értem a Mark, ő is manager és ő vitt tovább a másik suliba. Hihetetlen mennyire igénytelenek ezek az angol fiatalok... gondolom sokan láttátok már filmekben, mikor a szeméttelepeken rajzanak a sirályok és keresik a szemét között a számukra ehető holmit. Itt is kb. ez volt, összesen biztos volt vagy 20 sirály, meg holló is azt hiszem és ott bandáztak az iskola területén. Ezen nem is csodálkozom, mert ami irdatlan szemét volt.... ilyet én még életemben nem láttam intézményben. Le akartam fotózni, de láttam 1-2 kamerát és nem akartam balhét, meg nem hiszem, hogy örültek volna ha el stand uppolom, hogy csak azért fotózom, hogy megmutassam milyen igénytelenek az angol diákok. :D Találtam kemény 11p-t is. :D Szerencsére csak 2-ig voltam itt. Barátságtalan a suli és a nő is aki „megmutatta” mit kéne tenni (ez kimerült a szedd paraszt a szemetet dologban) egy eléggé „bulldogfejű” mogorva nő volt.

A másik suli sem kicsi. :D Bár nekem szerintem minden nagy az első iskolám után, ami egy kis aranyos „falusi” iskola. Most már „visszasírom” még akkor is ha nem volt külön pihenője a caretakernek.  

De ezzel az iskolával semmi bajom, igaz, hogy nagy de idővel ebbe is belejövők. A tanárok kedvesek, segítőkészek. Aki körbevezetett és magyarázott nagyon aranyos volt, sőt dagad a májam ezerrel. Ugye beszélgettünk és ilyenkor én mindig az elején leszögezem, hogy elnézést ha valamit nem értek meg, de ugye sose tanultam a nyelvet iskolában, csak filmekből, játékokból, kockulásból ragadt rám. Meg lettem dicsérve, hogy ennek ellenére kifejezetten jól beszélek és jól megértetem magam, a hölgy (amúgy a neve Linda) ezt mindenkinek megemlítette akinek bemutatott. :D Aranyos volt, mert közölte, hogy igaz bemutat mindenkinek, de a nevek „nem lényeg” mert hirtelen ennyi nevet úgysem tudnék megjegyezni. Teljesen igaza van, alig 20 embernek lettem bemutatva hirtelen. 4 után nem sokkal megjöttek a takarítónők és át lettem „adva” nekik vagyis közülük a Sandrára lettem bízva aki újra elmutogatott mindent. Nagyon kedves volt és fél 6 után nem sokkal végigjárta velem a sulit és megmutatta a zárási procedúrát... hát az nem kicsi és rövid... ebbe még bele kell jönnöm. Lindával kapásól nyomtattattam checklistet, amit mikor megkaptam majd kiguvad a szemem... a nyitási-zárási cucc 2 A4-es lap és a Napi/heti teendők is szintén ugyanennyi... nap végén van takarítási feladatom is összesen 4-5 iroda, meg hetente 2szer a 2 tornaterem felmosása.  

A lista mindig velem van így az alapján szerintem megoldom a dolgokat. Mondjuk ma még pár dolgot le kell fordítanom úgyhogy nem hiszem, hogy túl sokat fogok aludni. A hazaút is majdnem káosz volt, de szerencsére a pofátlanságomnak, megoldottam. Mark csak annyit mondott, hogy akkor ha végeztem mehetek haza.... meg megnéztük a térképen hol van a Hampton Court Train Station, azt viszont lágy tojás... ebből oldjam meg... de fogtam magam és fél 5 felé megkértem a Lindát had használjam a számítógépét, hogy megtervezzem a hazautam. Először mindenféle millió átszállásos faszságot találtam, de azt beugrott, hogy a Clapham Junction állomással már volt randim, így arra terveztem az útvonalat. Így a millió átszállás helyett ilyenre sikerült a hazaút terve:

Sulitól jó 10 perc séta a buszmegállóig-onnan 8-10 perc busszal a Hampton Court Train Station-onnan 30 perc a Clapham Junction-ig-onnan megint 20-30 perc West Croydon Train Stationig-majd onnan megint 30 perc busszal hazáig+ a 12 perc séta. Így sem olyan rövid, de jobb mint amit elsőre tervezett a Google. Háááááááh lenyomtam a guglit!!! :D 

Hazafelé volt kis keveredésem a vasútállomás és a buszom megtalálása miatt, de meg lett, viszont holnap lehet letesztelem a villamost, az gyorsabban hazaér, mint a busz. És ha jól tudom ugyan annyiba kerül.

Mára azt hiszem ennyi, nálunk fél 11 van és még le kéne fordítanom pár dolgot a listán, megtervezni a holnapi menetrendet, leginkább időpont egyeztetést csinálni, hogy reggel mikor kell indulnom és mikor kéne kelnem, előre látom, hogy 4 kor lesz kelés és 5 kor már úton leszek. Meg még vár rám egy fürdés, kaja... lehet le se kéne feküdnöm????????

Na mindenkinek szépet, boldogat meg mindent, én még intézgetem a dolgaim.