Először úgy gondoltam írok valami eget rengető, hatalmas postot arról, hogy pontosan 1 évvel ezelőtt 2012. szeptember 9-én érkeztem meg Angliába. De rájöttem, hogy nem nagyin van kedvem ilyen nagyobb lélegzetvételű dologhoz. :D De ha munkában véletlen lesz időm, mert újra hétköznapok jönnek amik általában rettenetesen unalmasak... és akkor lesz időm blogot írni a melóban. A lényeg, hogy túléltem az első évet. Jól érzem magam, jó munkám/munkahelyem van. Igaz itt sincs kolbászból a kerítés, de ha jól és szorgalmasan dolgozol akkor szálanként megveheted a kolbászt a kerítésedhez. Fantasztikus érzés boldogan, kiegyensúlyozottan élni, nem azon agyalni ki tudom e fizetni a számlákat, vagy a boltba menve azon matekozni, hogy mit vehetek meg, hogy maradjon hónap végén is pénzem és ne kelljen a küszöböt rágni... és VAN félrerakott pénzem!!! Na ez a legnagyobb lehetetlenség Magyarországon... mint az is hogy valaki minimálbérből rendesen megél, sőt... próbáld meg otthon a kereseted felét minden hónapban arra fordítani amire csak akarod... ha lesz időm és kedvem akkor megpróbálok egy nagyobb lélegzetvételű összefoglalót írni erről az 1 évről. De a lényeg, megtaláltam a számításom, nagyon jó úton haladok az eltervezett céljaim felé. Magyarországra már csak látogatóba megyek... jól érzem magam Angliában és itt is fogok maradni vagy maximum továbbköltözök egy másik országba. Haza tuti nem, mert az elkövetkező 100 évben olyan érdemi változás nem lesz amitől ezt a szintet ami itt minimálbérrel is elérhető még csak megközelíteni sem fogja.
Most így ennyi, de nincs elfelejtve a nagy összefoglaló és a Bournemouth Air Festival folytatása sem. Ha minden úgy alakul ahogy tervezem, akkor már csak a héten dolgozok minden nap és onnantól újra heti 1-2 szabadnap bejátszik. Szép napot mindenkinek.
De paraszt vagyok.... Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki akár az első post óta vagy csak hetek óta is de olvassa a postjaim. Sajnálom, hogy mostanában ilyen ritkán, ilyen keveset írok de mint látjátok 7/7-ben dolgozom és bevallom munkából hazaérve, vagy reggel munka előtt, nem mindig van kedvem blogot írni. De ígérem ez hamarosan megváltozik és újra sok képpel illusztrált postokkal fogok jelentkezni, mert a kalandozás újra beindul.
Addig is mindenkinek kitartást és egy Magyarországi politikai szófordulattal élve: "Sokan vagyunk, de nem elegen. Mindenki hozzon magával még egy embert" Az idézet nem tudom pontos-e de higgyétek el nem is érdekel. Szóval mindenki osztogassa meg a blogom ezerrel, ajánlgassa ismerősöknek, ismeretleneknek, mindenkinek. Hátha lesznek olyanok akiket érdekelnek az irómányaim.
