Megint csak sokat kihagytam blogolás terén. Ez betudható a lustaságomnak és annak, hogy minden nap dolgozom. Mikor hazaérek nekiállok kockulni és 11-12 felé már nincs túl sok kedvem írogatni. Pedig kellene mert van miről. De most, hogy megleptem magam egy Nexus 7 tablettel már nem lehet kifogásom. Melóban is írhatom a postot ;)
Amúgy ez a Nexus 7:
Gondoltam pár szóban írok az angol gasztronómiáról. Azért csak pár szóban mert többen nem is igen lehet. Az angolok nemzeti étele a Fish & chips. Mielőtt jobban belebonyolódnánk a dolgokba egy dolgot helyre kell tennem azok fejében akik nem járatosak Angliában. Itt a chips a hasábburgonyára vonatkozik és ami nálunk a chips az itt a crisp. Szóval a nemzeti ételük a sült hal és hasábburgonya. Itt rettenetes módon rá vannak pörögve a chipsre. Az eddig megismertek alapján az ételeik nem túl bonyolultak és nincs is akkora „ételválasztékuk” mint nekünk. Szinte egyáltalán nem esznek levest és ha jók az információim akkor egyedül talán a paradicsom leves kerül náluk asztalra de nem túl gyakran. Főzelékkel nem is találkoztam, még csak említés szinten se. A teát tejjel isszák ami ha rendesen van ízesítve akkor szerintem finom dolog. Elsőre fura maga a gondolat is, de ha levetkőzzük az előítéleteink akkor élvezhető a dolog ;) Nagyon sok teát fogyasztanak reggel, délben, este. A kimondott 5 órai teával nem találkoztam, bár az lehet, hogy már csak arisztokrata körökben szokás.
Na de vissza az ételekhez. Nem használnak annyi fűszert, mint mi és sót sem. A magyar konyhához szocializálódott gyomrunknak elsőre furcsa, kissé ízetlennek tűnik. Idővel meg lehet szokni, sőt szeretni is. A chips mellett a kifejezetten kedvelt kajájuk a sausage. Ez az itteni kolbász, de ne úgy képzeljük el mint az otthonit. Se ízre se kinézetre. Kevesebb fűszer, és kisebbek mint a magyar ráadásul első ránézésre nem is túl bizalomgerjesztőek. Van közöttük ami kifejezetten finom, de sajnos olyan is akad amit még a kutyának se mernék odaadni, de hát más kultúra, más ízlésvilág.
Az egyetlen kajájuk amitől az agyam ledobta az ékszíjat az a Chips sandwich. Ez nem más mint sült krumplis szendvics. Két szelet kenyér közé bepakolnak annyi hasábkrumplit amennyit csak bírnak és kész is. Ami kipotyog a tányérra azt meg megeszik utána. És ez szerepel az étlapon, lehet kérni nem valami home made cucc.
Mivel itt nálunk elég sok esküvőt tartanak így beleláttam, hogy hogyan is néz ki egy esküvői menü és milyen az angol esküvői torta. A magyar mindent bele zabáláshoz képest ők körülbelül „semmit” se esznek. Az esküvők nagy részénél van evening buffet, azaz esti büfé. Itt általában a sausage és bacon baps a menő. Ez kolbászos ês szalonnás szendvics. De a kolbász nem lekarikázva, hanem hosszában félbe vágva kerül bele a szendvicsbe. A baps meg egy hamburger zsemle szerűség.
Az esküvői torták rettenetes szarok már elnézést a kifejezésért. Itt az esküvői tortát úgy kell elképzelni, hogy egy kb. 15 cm vastag piskótatészta ketté van vágva, a közepében 2-3 mm vastag töltelék és ez egy rettenetesen vastag sokszor akár két ujjnyi vastag cukormáz borítja, kb. olyan mint a marcipán csak ez nem mandulás hanem seggösszeragasztosan édes. Ritkán van finom torta, de az akkor általában Belga vagy hasonló.
Mint látjátok itt nincs akkora választék ételekből, mint kis hazánkban. Nem mondom, hogy rosszak, mert meg lehet őket enni, sőt van amire azt mondhatom, hogy finom. De idő kell ahhoz mire átáll az ember ezekre az ételekre. Ha valaki eléggé nyitott akkor itt sem fog éhen halni. Nem szabad finnyáskodni, és mindent meg kell kóstolni.
Nagy vonalakban ennyi az itteni gasztronómiáról. Abba most nem bonyolódok bele, hogy Jamie Oliver és Gordon Ramsay mitől lett világhírű szakács angol létére de higgyétek el nem azért, mert az angol kajákkal akkorát villantottak. Mára ennyi. Azt hiszem, hogy erre rá fogok szokni, hogy melóban szabadidőmben megírom a postot, otthon meg csak átnézem, illetve berakom blogba, ha kell képekkel kiegészítve.
