Hajtom tovább az élet mókuskerekét. Mint birka a tömegben, lehajtott fejjel haladok a sorban. És úgy érzem sohasem lesz vége. Tudom ráérek, előttem az egész élet vagyis ami még megmaradt belőle. .. max. még egyszer ennyi. Nem leszek hosszú életű ezt már gyerekkorom óta tudom, anyu a megmondhatója, hogy már gyerekkoromban közöltem nem fogok sokáig élni... Bár ez nem zavar... inkább így 30-on túl ez a kényszeredett birkaizmus... látom hova haladok és el is fogok oda jutni. .. csak most olyan soknak tűnik a távolság, mintha gyalog akarnám hosszában keresztül sétálni Amerikát. Szép a látvány, érdekes az út. ... de akkor is.
Azt is tudom, hogy egyedül fogok megdögleni... nem megy nekem ez kapcsolatos társasjáték. .. nehéz golyóval hatost dobni.... vagy rossz lóra teszek vagy olyan buszra akarok felszállni ami rohadtul nem arra megy mint én. .. hogy ez zavara-e... nem. Az elmúlt 6 évben hozzá szoktam. Persze jó körülöttem látni az ismerősöket boldog párkapcsolatban, családdal. .. tetszik is a gondolat, de nem hiszem hogy nekem való. .. magamat nem bírom néha elviselni... akkor ezt milyen jogon várom el egy másik embertől. ... netán egy gyerektől. ... meg annyi idióta tervem van, azt mind összeegyeztetni lehetetlen egy kapcsolattal, családdal. ... de kutyám az lesz... remélem pár hónapon belül. ... A kutya az ember legjobb barátja nekem meg főleg. .. a mai napig többre tartom a kutyákat az embereknél. .. nem véletlenül. nem láttam még önző, kétszínű kutyát. .... embert annál többet. Miért van az hogy egy állat képes a feltétel nélküli szeretetre, mi pedig nem? És mi vagyunk a földön a legfejlettebb faj.... a föld szégyene vagyunk.... kinyírjuk azt a helyet ahol élünk..... gusztustalan állatfaj vagyunk... ha létezik földön kívüli élet akkor ezért nem lépett kapcsolatba velünk. ... ha intelligens életforma lennék valahol a világegyetemben tuti nem akarnék "magunkkal" szóba állni.
Remélem szépen lassan eljutok oda, hogy abból éljek meg amit szeretek, ami érdekel. A fotózásból, videó (film) készítésből... Bár kicsit tartok tőle, hogy a teljesítmény kényszer megöli az élvezet faktort... ebből a szempontból Tarantino a "követendő" példa. Sohasem járt filmes suliba, mégis egy brutálisan jó filmes. A hobbijából él meg.. én is ezt szeretném, hogy a hobbim termelje a pénzt, mindenféle kényszerérzet nélkül. ..
