A 3. nagy összefoglaló lassan testet ölt, de addig is gondoltam beszámolok valami friss dologról, ami nem más mint a Bournemouth Air Festival. Mivel az elmúlt 1 hónapban minimum heti 6 napot dolgozom így az egyetlen szabadnapom péntekre kértem, ami a fesztivál 2. napja volt. Mivel még életemben nem fotóztam légi parádét így az első dolgom az volt, hogy a kedvenc fotós csoportomban ráérdeklődtem mire kell figyelni egy ilyen fotózásakor. Az első dolog ami majdnem elvette a kedvem, hogy közölték a 18-135mm-es objektívemmel túl sokra nem fogok menni... ez elindította bennem a hangyát így pénteken mikor megérkeztem Bournemouthba az első dolgom az volt, hogy elmentem a Castle Camerashoz (ez egy nagyon jó fotós bolt) és vettem egy 70-300mm-es objektívet, hogy legalább valami esélyem legyen fotókat készíteni. (Ebben is különbözik Anglia, itt megtehetem, hogy csak egy fotózás miatt veszek egy objektívet mert van félrerakott pénzem... mondjuk az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ez a pénz a Nikon D3 „alapból” fog hiányozni, bár az obit már meg is hirdettem eladásra, de ez egy másik történet) Már előző napokban kinéztem magamnak egyet 120 fontért de ez sajnos nem volt éppen náluk így 150 fontért vettem egy Sigma 70-300mm-est.
Mivel visszafelé nem volt kedvem sétálni így életemben először taxiztam. De nem bántam meg. Nem csak azért mert így kényelmesen és gyorsan kiértem a tengerpartra (aki nem tudná Bournemouth tengerparti város, itt a wikipedia linkje akit jobban érdekel: http://en.wikipedia.org/wiki/Bournemouth ) hanem mert a sofőr egy nagyon kedves 60 év feletti bácsi volt, aki egy csomót beszélt a repülőkről. Aranyos volt, mert közölte, hogy irigyel, hogy kint tudok lenni, mert neki most dolgoznia kell. Már jól indult a Bournemouth-i kiruccanás. Vettem egy objektívet és találkoztam egy kedves emberrel. :) A beachen már voltak emberek (olyan 11 körül értem ki) többen, mint amire elsőre számítottam. És nem kevesen fürödtek is, biztos jó volt a víz bár nem ellenőriztem le. Először sétáltam egyet a két móló között oda-vissza. Egy csomó árus volt kirakodva. A hivatalos RAF (Royal Air Force) ajándéktárgy árusokon kívül, büfék, meg ilyen bazári szart árulok is ;) Szinte mindegyik árult napszemüveget, sapkát, kalapot és kempingszéket. Majdnem elcsábultam és vettem én is de rájöttem a tököm se akarja cipelgetni, meg elég ha már az objektívet megvettem a fotózás miatt, nem fogok egy széket is ;) Miután visszaértem újra az elejére betértem az Army Villagebe ami egy elkerített rész volt, ahol ki volt állítva egy életnagyságú Chinook mockup (ez asszem az életnagyságú modell neve) illetve katonai csoportok sátrai voltak ahol meg lehetett nézni az adott csoport mivel foglalkozik. Ezután újra visszaindultam a másik móló irányába, hogy teljen az idő, mert alig múlt dél és az első repülő ami megjelenik 2 órára volt kiírva. Menet közben vettem egy a fesztiválról szóló kiadványt, ami kemény 6 font volt, de adtak mellé egy Bournemouth Air Festivalos karkötöt és a 6 fontból 1 font a RAF múzeum számára ment aminek örülök, mert fantasztikus egy hely. Séta közben felfedeztem egy Budapesti fogaskerekűhöz hasonló cuccot ami felvitt a part menti szikla tetejére, úgyhogy beneveztünk rá. Gondoltam míg nem kezdődik a show addig felmegyek a sziklára és fentről készítek pár képet, mert biztos voltam benne, hogy fantasztikus kilátás nyílik onnan. Mikor felértem akkor ért a meglepetés.... a szikla teteje púpig volt fotósokkal. Voltak kis családi fotósok a kompaktjaikkal, de szép számban voltak komoly felszereléssel. Nem egy volt akinél minimum 500mm-es objektív volt. Úgy látszik a sors is úgy akarta, hogy én onnan fentről fotózzak, mert a kerítés (volt egy kerítés, hogy az idióták ne menjenek ki a szikla legszélére) mellett felsorakozott fotósok között találtam egy kis üres helyet ahová befészkelhettem magam. Először persze a terepszemle miatt, hogy nem-e valaki számára feltartott helyre tévedtem be csak megálltam nézelődni, majd mikor 5 perc után sem akartak elhajtani következett a következő lépcső, elővettem a fényképezőgépem. Mire erre sem tört ki heves ellenkezés így befészkeltem magam erre a nem egész 1 méter széles helyre ;) Szerencsére nem kellett több, mint egy órát várni, mert a berendezkedésem után 20 perccel már el is kezdődött a show.
Ez a látkép a Bournemouth-i parton állva, még a megérkezésem legelején készítettem
Mivel az időrendi sorrend nincs meg, hogy mi miután következett így a képek után egy kis leírás lesz vagy csak az, hogy mit ábrázol a kép, ha már a kis összefoglaló egy előző képénél megvolt. Illetve most a szokásaimmal ellentétben a képekre kattintva megtekinthetitek őket nagyobb méretben is :D
A Lancaster bombázó először egy Spitfire és Hurrican gép kíséretében jelent meg. Mivel őszintén megvallva nincs kedvem fordítgatni az Air Festival kiadványban leírtakat így minden géphez belinkelek egy magyar wikipedia linket vagy olyan oldalt ahol érdemi információk vannak róla, ha egyiket se találom akkor angol oldalt fogok.
Lancaster: http://hu.wikipedia.org/wiki/Avro_Lancaster
Hurricane: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hawker_Hurricane
Spitfire: http://hu.wikipedia.org/wiki/Spitfire
A Lancaster itt már egyedül repült. Sajnos jó néhány kép minősége hagy kivetnivalót maga után, de sajnos ennél jobbra nem telt azzal a technikával amim van, majd jövőre :D
Jet Provost: http://en.wikipedia.org/wiki/BAC_Jet_Provost
Ez volt az első sugárhajtású gép, de mivel elég "kicsi" nem volt vészes hangja! :D
Typhoon: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eurofighter_Typhoon
Ha jól emlékszem ez volt a második sugárhajtású repcsi, na ennek már emberes hangja volt. Még sose hallottam élőben és amellett, hogy kegyetlen hangos, velőtborzongatóan jó érzés hallani a hangját, de ezt csak az érti aki már hallott ilyet élőben.
A Red Arrows amit talán a legjobban vártam....
Red Arrows: http://en.wikipedia.org/wiki/Red_Arrows
Na ez az első fele, majd jön a következő is, de már fél 11 és kezdek fáradni, de 1-2 nap és folytatom a második felével.
