Végre eljött ez a pillanat is, hogy tudom folytatni a blogolást. Előre szólok nem lesz rövid , mert lesz miről beszámolni. :)
Kezdjük is a legelején. Az indulás olyanra sikerült, mint a kutya vacsorája, de ezt, hogy is értem. Első felállásban úgy volt, hogy péntek éjszaka vasárnap indulunk, de ez el lett tolva szombat délelőttre.... vagyis lett volna, mert a reggel 9-10 közötti indulásból lett dél, majd végül is nehéz szüléssel de 3 órakor fel lettem véve. De még mindezek ellenére majd 2 órába telt kijutni Győrből, pedig nem is tévedtünk el :D csupán akadt még néhány elintézni való. De ekkor már teljesen meg voltam nyugodva, mert bent ültem az autóban és úton voltam Anglia felé, még ha várt is rám majd 1700km autókázás. Először az ember fel sem fogja ez mennyi.... de elárulom KURVA sok. Kb. 3-4 óránként pihentünk, ami kellett is mind a sofőröknek, mind nekünk, mert rendesen el lehet gémberedni. Első pihenőnk Kirchstettenben volt, ahol pofára estem (nem szó szerint). Ki volt írva, hogy free wi-fi. Rendes kockaként rá is kattantam, hogy na akkor postolunk gyorsan facebookra, hát nem.... a technika nem szeret, hiába tudtam csatlakozni, net egy szál se....
A következő 2 pihenő ilyen no name félreállós cucc volt, ott kép se készült, mert tök sötétben mit is fényképezzek :D A következő említésre méltó dolog Frankfurtban esett meg ugyanis belefutottunk egy nem kicsi balesetbe. Ez azt jelentette, hogy 3 órán keresztül álltunk (23:05-2:10-ig) míg folyt a mentés és helyszínelés, Aztán valami csoda folytán a német rendőrök kitalálták, hogy még jó darabig nem mehetünk tovább így az autópályán, megfordították a forgalmat (gy.k. mindenkinek vissza kellett fordulnia az érkezési irányba, elég komoly tolatós balett volt a több 100 autóval, ha lett volna kamerám tuti felveszem, ilyet életemben nem láttam...)
Köszönöm a német rendőrség együttműködését! :D
Az út további része nem bővelkedett izgalmakban és szépen lassan 10 óra felé megérkeztünk az Eurotunnelhez (más néven Csalagút, asszem). És által vonatoztunk a nagy víz alatt :D Gyors a cucc mert 35-40 perc alatt átértünk a szigetre, igaz 5X dugult el a fülem... Azért elgondolkoztató, milyen komoly technológia és szervezés állhat emögött, hogy minden pontosan, simán ment. Meg csak úgy gondoljunk bele, alagút a víz alatt, ahol óránként több 100/1000 ember kel át gépjárművekkel, meg minden.
Így néz ki mikor hajtunk lefelé "bevagonírozás" előtt
Miután túléltük a víz alatti kalandot, irány Banstead. Ez 21 km-re van Londontól, egy "mezőváros". Nem túl nagy de pofás kis hely, nagyon sok parkkal és golfklubbal a környéken. Tetszetős hely, bár vannak itt csodák... főleg a "fél sávos' utak :D De erről majd készülnek képek, mert ezt mindenkinek látnia kell...
Fél 3 felé meg is érkeztünk. Lepakolás és az út fáradalmainak kipihenése. Volt egy parklátogatás is de arról következő postomban számolok be, ami remélem délutánra kész lesz, mert ez így egyben sok lenne :D Abban összefoglalom majd a vasárnap délutáni park látogatást, a hétfői kb. semmit tevést, ASDA látogatást, illetve a mai napot, mert elméletben ma megyek haver főnökéhez bemutatásra. Az út közben készült többi képet a post alján lévő galériában tudjátok megnézni. Szerintem ehhez a formátumhoz hozzá is fogok szokni, mert reményeim szerint sok-sok kép lesz. Így postonként a pár beszúrt kép mellett, a végén mindig lesz egy galéria. Addig is szép napot mindenkinek!
