Jó rég nem postoltam és konkrétan most se akartam, de ez nagyon kikívánkozik belőlem, az elmúlt pár nap után. Egy ex ismerősöm (már megszüntettem vele a kapcsolatot facebookon) és nem hiszem hogy emiatt nagy veszteség érne, főleg, hogy most kiderült, hogy mekkora egy arrogáns gyökér az illető. De kezdem a sztorit az elején, hogy mindenki értse. Arra nem térek ki, hogy ki ő, honnan volt szerencsém ismerni és a lényeghez nem is fontos. A lényeg az, hogy a Széll Tamás Bocuse d'Oron elért teljesítménye lett fikázva, amire én csak annyit reagáltam ha ő csak 10ed annyit elér az életébe, akkor ugráljon és megjegyeztem, hogy ez a tipikus magyar hozzáállás.

Akinek nem ismerő a Bocuse d' Oron a világ legnívosabb szakácsversenye ( A versenyt Paul Bocuse találta ki 1985-ben, majd rá 2 évre 1987-ben megtartották az első versenyt. A verseny lényege, hogy a bejutott 24 ország, ez 2009 óta van így, a szabályok többször módosultak, szakácsai 1 segítővel, aki nem lehet 21 évnél idősebb, le kell főzniük egy hús és halételt és 3 köretet. Mindennek frissen kell készülni, kizárólag alapleveket vihetnek magukkal. ) Akit részletesebben érdekel a verseny annak itt a wikis linkje:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bocuse_d'Or

Illetve ő lenne Széll Tamás:

Erre simán le lettem oltva, hogy én pofázok a magyar hozzáállásról mikor emigráltam... Na itt néztem nagyot... Tudom az emigráns szó jelentését, de ezt velem kapcsolatba hozni... aztán a végére már átment személyeskedésbe és előadta magát, hogy mekkora arc és hogy ha még van mondani valóm akkor meglátogathatom és vihetem a barátaim is... és itt én le is zártam a dolgot és azzal a lendülettel töröltem is. 

Tudom most mindenki azzal jön, hogy biztos megsértődtem, önérzetes vagyok és ez milyen gyerekes dolog is ez.. de álljunk csak meg egy szóra és járjuk körül ezt a kérdést...

Én nem menekültem el Magyarországról, hanem saját szabad akaratomból eljöttem, hogy egy másik országban, megpróbáljam elérni azt amit saját kis hazámban az elmúlt majdnem 13 évben sehogy sem sikerült. Persze sok hibát is elkövettem ami miatt nem sikerült, de sajnos nagyon nagy részben benne volt a gyönyörű magyar rendszer keze is. 

17 és fél éves korom óta dolgozom, megfordultam elég sok helyen, kipróbáltam magam sok mindenben. Ha valami érdekelt belevágtam, miért ne ismerjek meg minél több dolgot ha lehet. A munkámra se volt panasz (na jó a Nokiás időszak eléggé alibi meló volt :D ) nem egy főnökömet meg lehetne kérdezni a munkámmal kapcsolatban. És nem, nem voltam élmunkás, a munka hőse, akit minden karácsonykor a fa alatt várt a Sztahanov érdemrend. (A fiatalabbaknak nem sok fogalmuk lehet a Sztahanov dologról ezért nekik itt egy link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sztahanovista_mozgalom )

De sose futottam el a munka elől és fogtam meg a könnyebbik végét (na jó volt ilyen de az már történelem és ha olyan a lehetőség élünk vele, de direkt nem úgy állunk hozzá :D )A lényeg, hogy 13 évnyi egy helyben topogás után, úgy döntöttem felteszek mindent egy lapra és pár hónappal a 30. születésnapom előtt újra kezdem az életem a nulláról. Persze most jöhet az, hogy persze hogy nem jutottam sehová mikor „csak egy gyökér” szakmunkás vagyok, két szakmával... akinek ez a véleménye nézzen körül hány „gyökér” diplomás söpör utcát vagy süt krumplit a mekiben... az pedig nem mozgatott, hogy kényszervállalkozó legyek, mint pár ismerősöm. Mert az elején lehet, hogy szaladt a szekér... de aztán eljött az az időszak mikor épp hogy csak többet kerestek mint én, de 10X annyi munkájuk, felelősségük, idegeskedésük volt vele.. 

....na én ezt nem akartam. Meg azt látni, hogy édesanyám is 2-3 melót csinál egyszerre, hogy fent tartsa a lakást, hitelt törlesszen és még valami minimális szinten éljen is, ellássa a családját... jövőkép nulla.... napi 10-12 órát dolgozni életem végéig, 25-30 évnyi adósságot vállalni, hogy saját lakásom lehessen (vagyis addig a 25-30 évig nem is az enyém, hanem a hitelező banké) hát a faszom, én élni szeretném az életem, nem csak vergödni.... és ne gyertek azzal, hogy de sokan megélnek Magyarországon, meg gyereket nevelnek... igen és van félretett pénzük? Nem bassza őket pofán ha hirtelen valami történik ( elromlik a mosógép, valamelyikük keresőképtelen lesz, beszarik az autó...) évente egyszer el tudnak menni nyaralni, úgy hogy nem azt kell számolgatni, ha most nyaralunk akkor a következő 3-4 hónapban, fél évben csak Tescos párizsi lesz.... vagy hónap vége előtt már gurigázni a forintokat, hogy ezt fizessem be vagy a másikat, melyik a fontosabb....

mert igen sajnos ez a magyar valóság, otthon az emberek nagyon kis százaléka él normálisan...

De nem kell azt hinni, hogy itt kint kolbászból van a kerítés, hetek alatt meggazdagszol, meg ilyenek... itt is lehet szopni erősen, ügyesen, fogazás nélkül... sajnos most én is hajtom a szopórollert telitalppal.. és a legszomorúbb, hogy nem is a saját hülyeségem miatt, de nem baj látom a fényt az alagút végén, és akkor is megyek felé ha dudál :D Egy darabig még ez lesz, de azt elindulok felfelé, mint a talajvíz és nem lesz aki megállítson, de hát a tűzkeresztségen mindenkinek át kell esnie. Meg ha egy idegen országban, aminek ráadásul nem is beszélem túl jól a nyelvét, megoldom ezeket a dolgokat onnantól kezdve nincs olyan amit ne oldanék meg!!!

De a kurva hosszú és unalmas szövegelésemnek végül is egy a lényege, szerintetek is egy emigráns köcsög vagyok, egy "hazaáruló" gyökér aki elmenekült az otthoni dolgok elől?? A véleményeket a post alatt (akinek van blog.hu-s accountja az tud ide kommentelni ) illetve a facebok post alá, amiben linkelem ezt a postot.

Mert én nem érzem magam annak, csupán szeretnék egy élhető, élvezhető életet teremteni magamnak, amit sajnos otthon nem tudtam megtenni.... attól, hogy itt élek szeretem a hazám (azokat a dolgokat amik benne történnek nem, mert szánalmas és elszomorító) imádom a nyelvünket (mert a világ legkreatívabb nyelve, nincs még egy nyelv a világon, -bár nem ismerem az összeset,- amiben ennyi idegbeteg szóvirág, szóvicc lenne) a kultúránkat és minden ami magyar és megérdemli, hogy büszke legyek rá.... de csak ezekért nem fogom ráncigálni a rabigát, csak hogy nagyobb magyarnak tűnhessek...

Ennyi lett volna a mai agymenés, sajnálom ha kicsit hosszúra sikerült, de ezt ennél rövidebben nem lehetett volna elmondani!

Szép estét mindenkinek!!