Hol is hagytam abba? Ja, hogy elbúcsúztam :D Kicsit megcsúsztam a folytatással mert némileg besűrűsödtek a napok. De újra itt vagyok és folytatom az érdekfeszítő történetet, hogy mennyire is lehet akár a saját hibánkon kívül is, meghajtani azt a bizonyos szopórollert. Amúgy az elmúlt napokba történt velem mindenféle, meg ez a pénteki szenvedésem nekrológja. De mivel más impulzusok is értek, így a szopóroller sztori után jöjjön a többi gondolat :D
Na de ott hagytam abba, hogy visszafelé kevesebbet kellett várnom. A hazafelé vonatozás sem volt semmivel izgalmasabb. Nézegettem az embereket, zenét hallgattam és vártam, hogy megérkezzem a Banstead-i állomásra. Annyira el voltam, hogy arról el is felejtkeztem, hogy szarrá áztam, legalábbis cipő és gatyaügyileg. Leszálltam a vonatról, majd elindultam azon az úton visszafelé ahol jöttem vagyis úgy gondoltam, hogy arra indulok el. Mivel a telefonom bealudt így a gps-t mellőznöm kellett. Ami nem is lett volna akkora probléma ha jól emlékeztem volna merről is jöttem... és nem nem vagyok ennyire hülye (na jó de vagyok :D ) de az a kereszteződés megkavar idegileg. Majd egyszer ígérem lefotózom, tanulságos. A lényege az, hogy van vagy 8 sávos, de a zebra (ami ugye itt nincs csak buzi fehér pöttyök...) az nem jelzőlámpás..... magyarul azt kell figyelned mikor van piros azon a részen ahol éppen át akarsz haladni. Az angoloknál ez biztos mindennapi és megszokott dolog, de engem kikészített idegileg...
És itt kezdődött az igazi móka. Elindultam (naná, hogy rossz irányba) és sétáltam már vagy 5-6 kilométert mikor kezdett gyanússá válni, hogy ezek az utcák nem teljesen ismerősek (sőt valljuk be egyáltalán nem) és erről nem a sötét tehetett...úgyhogy visszasétáltam a főútra és ott sétáltam tovább hátha... de ott se jártam sok sikerrel 5-6 kilométer séta után. Kezdett eléggé frusztráló lenni a helyzet és az is megfogalmazódott bennem, hogy kivagyiság ide vagy oda, de felhívom a rendőrséget (csak gondolat volt, mivel a mai napig nem tudom, hogy Angliában mi a segélyhívó :D bezzeg ha amcsiban lennénk tudnám, hogy 911...) és komoly angoltudásom felvillantva: I think i'm lost... could somehow help? Kérek némi segítséget és okozok egy kellemes estét a rendőröknek, hogy jót röhögjenek a balfasz magyar gyereken, aki nem elég, hogy elázott, de még el is tévedt.Mivel még dolgozott bennem a minimális kitartás és a megaláztatásom lett volna az utolsó amit szerettem volna aznapra zárásként, így az esélytelenek teljes nyugalmával bekapcsoltam a telefonom... hátha és láss csodát sikerült, gyors naviprogram indítása, felmérni mekkora a távolság, irányok belőni és imádkozni, hogy minél tovább kitartson az akkumulátor. Nem egész hazáig terveztem, mert az rohadt messze lett volna, meg amúgy is nem feleslegesen töltöttem fel az Oyster kártyám, így csak a High Street-i Marks & Spencer-ig terveztem a sétát, mert ott áll meg a 166-os busz ami kb a házunktól 100m-re tesz le. Szerencsére csak 1,2 kilométert kellett sétálnom, ami az eddigi sétaadag után, már álmomban is ment volna.
A buszra már csak 25 percet kellett várnom. Nagyon köszönöm a London-i közlekedési vállalatnak, hogy az utolsó busz 0:55-kor indul innen és én még a 0:25 értem el. Innentől már nincs semmi érdekes. Hazaértem, gyors forró fürdő (de ez szerintem teljesen érthető, a testhőmérsékletem tuti 2 fokkal kevesebb volt) és betakarózás nyakig. A vacsorát érdeklődés hiányában kihagytam. :D
Tanulság(ok): Angliában kurvára tud esni az eső, kurvára el lehet ázni, így ha legközelebb így kell melózni mennem, akkor cserecucc erősen ajánlott.
Ha vagy annyira rutinos, hogy a telefonodon van navi progi, töltsd fel rendesen.
Ha van energy bankod, ne légy olyan balfasz, hogy otthon hagyod a kábelt amivel rá tudod a telefonodra kötni.
Ha két telefonod is van, akkor mindkettőre rakd fel a navigációs programot.
Szóval mindent egybe vetve érdemes egy ilyen túrára, belevágva az ismeretlenbe jól felkészülni, mert mint látjátok az embert érhetik kellemetlen meglepetések.
Így a végére zárásként pár dolog amivel találkoztam és úgy gondolom érdemes megemlíteni. Nem lesznek hosszú lére eresztve, csak ilyen minimalista dolgok :DA vonaton találkoztam a 25 éves Wesley Snipes-al. :D Komolyan mondom a srác egy az egyben úgy nézett ki mint Snipes barátunk csak nem volt több 25 évesnél. :D Mint kütyübuzi is sokkot kaptam a vonaton. 2 üléssel odébb leült egy 70+-os mami és mit kap elő a tatyójából? Na mit? Samsung Galaxy SIII-at!!!!! Majdnem felvisítottam.... ilyen nincs, minek egy ilyen hardver egy maminak??? Még talán nekem is sok, én se tudnám kihasználni, de ő.... mindegy ez örökre rejtély marad, hogy miért volt SIII-a. A vonaton találkoztam táncoslányokkal. Rendesen show tánc felszerelésben szálltak fel a vonatra, az egyik mégjól is nézett ki. :D Találkoztam Zorroval is :D Egy srác full Zorro jelmezben volt, máig nem értem miért... még nincs Halloween. Az angol tinicsajok nem tudnak öltözködni.... mindegyik olyan ízléstelenül volt felöltözve, hogy az valami fantasztikus.. annyi nőies és kívánatos volt bennük, mint egy szatyor döglött halban. Ezen kívül talán még az a 10-11 éves kiscsaj volt említésre méltó aki úgy ki volt festve.... olyan vörös rúzs volt rajta, hogy először azt hittem csak a fáradtságtól nem látok jól... Más érdekességet talán nem láttam, de ha majd jut eszembe úgyis megírom legközelebb.
Vasárnap besegítettem Ati egyik barátjának, utána meg mentünk a kávézóba az Ati melóját megcsinálni mert nem értek vissza vasárnap estére. Hétfőn pihi volt, de volt nagy öröm, mert megjött a CRB-m.
Ez a CRB check, ami ugye az itteni erkölcsinek felel meg... az Interpool szerint se vagyok bűnöző, ez elég megnyugtató! :D Meg megérkezett az NI number interjúm levele is. Szóval alakulnak a dolgaim, szépen sorban...
Szép napot mindenkinek!!
