Újra sikerült felülnöm a szopórollerre, sőt nem csak hogy felülnöm de még telitalppal jól meg is hajtottam. De nem szaladok ennyire előre, haladjunk csak szép sorjában a történetben.
Tegnap miután hazaértem főnökömtől folytattam a lázas útvonaltervezést. Mivel nem voltam tisztában az angol vasúti közlekedéssel így utána néztem mindennek és egy elég komoly útitervet készítettem. Mi, mikor indul, mennyi idő van átszállásra, Walton on Thames vasútállomásról hogyan jutok el a könyvtárba, onnét a tűzoltóállomásra, mi kb. mennyi idő gyalog, menny időt fordíthatok a takarításra, azt is belekalkulálva ha valami probléma adódik. Először „megijedtem” mert a Banstead-i vasútállomás csak egy sima megálló így ott nincs ticket office. De szerencsére itt minden fűcsomó vasútállomáson van ticket automata. Szerencsére hülye bíztos (rám is bebiztosították), így tök érthetően lehet jegyet venni. Működik készpénzzel és kártyával is. Jegyet meg is vettem 8Ł ami szerintem tök jó ár egy retúr jegyért az 1 átszállást és a leutazni kívánt távolságot figyelembe véve. A távolság vasúton olyan jó 30-40 mérföld. Egy jó tanács azoknak akik vonattal akarnak utazni. Tudják meg, hogy az állomás ahová tartanak melyik vonalon van, mert az adott szakasz végállomását mutatja a peronon a kijelző. Így be lehet fosni (ahogy én is tettem és gyorsan fel is hívtam az Atiékat, hogy merre az arra :D ) de ha ezt tudja az ember akkor már egyszerű a dolog. Ez a vasút cucc kb. a budapesti HÉV-nek felel meg.
Ilyennel mentem a Banstead-i állomásról Clapham Junctionre.
Ez pedig az állomás ahonnét indulok.
Ezek ilyen elektromos vonatok, nem felső vezetékes, hanem van egy plusz sín, ahonnét kapják a delejt. Elég korrektek és kényelmesek. A tisztaságuk az változó. De az angolok utazáskultúrája, hagy kivetni valót maga után. Esznek, isznak a vonaton, ami nem baj, de simán ott hagyják a chipses zacskót, kávés poharat az ülésen. Pedig kb. minden ülésnél van szemetes. Viszont volt egy dolog ami kifejezetten tetszett. Fent hagyják az olvasott újságot így bárki olvashat ha épp talál egy ott hagyott újságot. Én is belenézegettem, de mivel még messze vagyok a jó angoltól így nem sok mindent értettem :D De legalább tudom, hogy lesz vagy már megy Liam Neeson főszereplésével a Taken 2. Az első is tetszett, úgyhogy ezt is tuti megnézem. Ezeken az ajtók fel-le szállásnál nem maguktól nyílnak ha jól néztem, hanem ha megáll és fel/le akarsz szállni akkor neked kell megnyomni az ajtó melletti gombot. A vonaton találkozhatsz minden rassz/osztály béli emberrel. És fel lehet vinni a bringát is, azt hogy arra kell-e külön jegy azt nem tudom, de szerintem igen.
Az utazásom első fele majd 50 perc és a végcél a Clapham Junction.
Ez lészen a Clapham Junction. Ez a kép nem adja vissza, de hatalmas állomás 15 vágánnyal és innét mennek mindenfelé a vonatok. A London Victoria tuti nagyobb, de ez nekem meglepetés volt. Az utastájékoztatás nagyon profi. Információ csak 20:45-ig üzemel, de minden peronon ott a digitális kijelző illetve vannak hatalmas kijelzők ahol az összes irány fel van sorolva illetve, hogy a következő vonat mikor indul. Itt is jött a para, mert szintén a vonalat írja ki és fingom nem volt melyik kell nekem.... így újra hívtam Atiékat és közölte, hogy a Woking-i irány a számomra jó. Át is mentem a számomra jó peronra, itt már írja a kisebb, peronhoz tartozó információs tábla a megállókat, így megnyugodtam, hogy jó vonatot várok. Ahogy néztem a vasútállomásokon nem lehet dohányozni vagyis erre tippelek mert egyetlen dohányzó embert se láttam.
Ilyen vonattal mentem tovább. Ahogy nézem minden terültnek megvan a saját színezetű vonatja, így már az alapján is lehet tudni, hogy melyik irányhoz tartozik. Sok különbség nincs a másikhoz képest beltér terén. Viszont egy dolog van amiben mindkettő megegyezik, az a folyamatos utastájékoztatás. Van egy kijelző a vagonban ami folyamatosan mutatja az információkat, hogy melyik állomás következik, illetve egyéb okos dolgokat és emellett még hangosbemondón is bemondják ezeket. Tök vicces a figyelmeztetés amiben felhívják a figyelmet, hogy ne zavarjuk utastársainkat, ne hallgassunk hangosan zenét és a mobilbeszélgetéseinket is minimalizáljuk. :D
Ez a vonal már csak 30 perces volt és meg is érkeztem Walton on Thamesbe. Akit érdekel ez a város itt olvashat róla:
http://www.walton-on-thames.org/
Itt kezdődött a szopóroller első felvonása. Szakadt az eső. Elsőre nem volt olyan nagy probléma, mert direkt esőálló dzsekiben mentem, csak az 1 km-es séta alatt szépen beázott a cipőm és majdnem térdig átázott a nadrágom. Higgyétek el ez nem olyan vicces miközben szakad az eső és még van 4-5 órátok, hogy hazaérjetek. Közben sétálnotok is kell pár kilométert, dolgozni 2 helyen. De végül is beletörődtem, mást úgyse tehettem. Még jó, hogy van navi a telefonomon, így annak segítségével könnyen odataláltam. Bár kell valami gyalogos navi, mert az IGO csak autósban nyomja és az nem mindig egészséges. :D
Mindegy ma raktam fel Sygic-et abban van gyalogos, remélem az másképp tervez. Jó 20 perc séta és már ott is voltam a könyvtárban. Jó 1 óra alatt letudtam a munkát és irány is tovább a tűzoltóágra. Navi megint csak elvitt, ez is kb. 20 perc séta. Megint volt ott tűzoltó. Pedig nekem azt mondták, hogy 6 után már nincsenek... mindegy nem volt gond csak 2-en voltak és tök rendesek. Jó egy óra alatt ezzel is végeztem, pedig nem kicsi ez az állomás. És itt kezdődött a szopóroller 2. lemerült az a telefonom, amin a navigáció volt, így mehettem vakban. Előtte azért megkérdeztem a tűzoltó srácot, hogy hogyan is jutok oda. Nagyon rendes és segítőkész volt. Mondjuk én fasz nem figyeltem rendesen mikor magyarázott így nem balra indultam el, hanem jobbra... ennek meg is lett az eredménye. Ugyanúgy balra és balra fordultam, ahogy mondta... mivel nem akartam lekésni a vonatot így gyorsan beugrottam egy boltba, ahol az indiai boltos kedvesen útba igazított és közölte, hogy a Walton on Thames-i állomástól kurva messze kerültem, de ha a bolt előtti úton sétálok 3-4 percet akkor kijutok a Hersham állmásra. Magyarul olyan faszán tévedtem el, hogy visszasétáltam egy megállót. :D Mostantól kedvelem az indiaiakat. :)
Annak ellenére, hogy eltévedtem, az általam kinézett 21:49-es vonat helyett elértem a 21:29-est :D Azért valami jó is történt. A visszafelé út ugyanaz volt mint idefelé csak fordított sorrendben. Ami említésre méltó, hogy UK az iPhone-ok országa. Az oda-vissza utazásom során minimum 100 ember telefonját szemügyre vehettem. 90%-ban iPhone volt náluk 3GS-5-ig bezárólag minden fajta. Sikerült kiszúrnom 4 Samsung Galaxy SIII is. Meg emellett mindenféle egyéb telot, de érdekes mert a Blackberry is elég nagy számban képviseli magát.
Clapham-en most csak 3 percet kellett várnom az átszállásra és robogtam is Banstead felé. Megérkezésem után kezdődött a szopóroller 3. felvonása. De sajnos az egész nap legdurvább részét majd csak ma késő este vagy holnap délelőtt tudom megosztani veletek, mert most néztem az órára és készülődnöm kell.
Úgyhogy folyt. köv.......
Szurkoljatok, hogy ma ne essen és ne tévedjek el :D
